Nah a vasárnapom eléggé...őőő vicces volt? ki tudja....
Nah a lényeg, h elolvastam a könyvet. Nekem először is tetszett, de nem pont erre a befejezésre számítottam habár tudtam, h ez 1 igaz történet. De viszont nagyra becsülöm ezt a Nőt, mert ennek a kultúrának a szokásait nem szokás "kiteregetni" nagy közönség előtt, habár manapság már egyre több könyv van ebben a témában. Úgymond van egy íratlan szabály, h a gésák a halálukig megőrzik titkukat, Neki mégis volt bátorsága elmondani az egészet. Ráadásul úgy, h Ő ezt mind átélte és - aki olvasta az tudja - olykor-olykor nem mind kellemes élmény volt, amit nem biztos, h olyan könnyű lehetett neki felidézni, illetve megosztani más emberrel - és itt gondolok az íróra, olvasóra egyaránt.
Mikor nekikezdtem a könyvnek alapból úgy kezeltem, mint egy regényt, holott tudtam nem így van. De kb. a 2. fejezetre sikerült teljesen úgy "átállnom", h mint emlékiratot fogjam fel, kezeljem.
A hétfőről annyit, h kész vagyok tőle!!! : @
Ma az emberek többsége inkább hasonlított egy állatkerti majomhoz, mintsem egy emberre. És ezennel bocsánatot szeretnék kérni az állatkerti majmoktól, h udvariatlan módon hozzájuk hasonlítottam olyan primitív fajt, mint az ember.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése